visszér

Különleges karriert futott be az ember az elmúlt egymillió évben. Szellemi képességeink elképesztő fejlődésével párhuzamosan eltávolodtunk a többi élőlény közösségétől. Saját magunk teremtette világunkban élve elfelejtettük egykori vad mivoltunkat. Mi így érezzük jól magunkat, ám szervezetünk nem alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Testünk számára nemcsak a műanyag ételek, a dohányzás, vagy a mozgás hiánya idegen, hanem olyan alapvetőnek tűnő dolgok is, mint az ülés, vagy a felegyenesedett járás. Pedig jó néhány betegség, köztük a combnyaktörés, a gerincsérv, vagy a visszeresség éppen ezeknek a következménye.

Miért fontos a visszér?

Három okból. Egyrészt, azért, mert sokan szégyellik, ha visszeres a lábuk, nyáron is csak harisnyában járnak, és nem mennek strandra. Másrészt, mert olykor nagyon kellemetlen panaszokkal jár: ólomnehéz lábak, vizesedés, görcsös fájdalom, mintha szét akarna esni a vádli. A harmadik baj vele, hogy idővel súlyos szövődmények, például fekély, trombózis alakulhatnak ki belőle.

Kinek van visszere?

Tulajdonképpen mindenkinek. A szívtől a szervezet többi része felé haladó ereket hívjuk ütőérnek (verőér, artéria), visszafelé pedig a visszereken (gyűjtőér, véna) áramlik a vér. A köznyelv azonban csak az alsó végtag megvastagodott, bőrön keresztül is jól látható vénáit hívja visszérnek. Bár sokan már egy-egy pöttöm lila folt láttán is kozmetikushoz rohannak, orvosi értelemben visszerességről akkor beszélünk, ha a vénák tágak, ujjal elnyomhatóak.

Fontos tudni, hogy az artériák fala vastag és izmos, bennük a vér viszonylag nagy nyomáson áramlik. Ezzel szemben a vénák vékony falúak, bennük a vér áramlása a környező izmok munkájától és a szív szívóhatásától függ.

Mitől lesz?

Fásult novemberi fizikaórák homályos emlékei közül talán feldereng az a képlet, hogy a folyadékoszlop nyomása a sűrűségen kívül a magasságától függ (p=ρ x g x h). Folyadékoszlopnak számít ereinkben a vér is, melynek sűrűsége mindig ugyanannyi, de a magassága a testhelyzettől függően változik. Ha még mindig négykézláb járnánk, mint az ősidőkben, akkor a végtagok vénáira csak a felettük lévő fél méternyi folyadékoszlop nyomása terhelődne. Ám az ember felegyenesedett, és így a nyomás is mintegy a háromszorosára nőtt. Sajnos a vénák vékony, gyenge fala nem erre van kitalálva, ezért a legnagyobb nyomásnak kitett helyen, az alsó végtagon vénatágulat (szakszóval varikozitás) jöhet lére. (Ezzel rokon jelenség az aranyér, ami nem más, mint a végbél környéki vénák tágulata.)

Kinek van rá hajlama?

Pontosan még nem ismert a visszerességért felelős gén, de az biztos, hogy a betegség jelentős családi halmozódást mutat, elsősorban női ágon ismétlődik, de férfiaknál sem ritka. Ezekben a családokban a vénák falának rugalmasságát adó fehérjék nem olyan ellenállóak, mint a többieknél.

Természetesen rontja a rizikót az, ha valaki állómunkát végez, vagy ha rendszeresen 12 óránál többet dolgozik egyfolytában: pékek, felszolgálók és egészségügyi dolgozók tartoznak a veszélyeztetettek közé. Mint említettük, a vénás véráramlás egyik fontos feltétele a környező izmok munkája. A mozgásszegény, ülő, vagy egy helyben álló életmód ezért fokozza a visszeresség kockázatát. A visszeresség veszélye az egyik oka annak, hogy a statikus sportok, így a súlyemelés csak rendszeres aerob edzéssel kiegészítve ajánlhatóak.

További rizikótényező, ha valami akadályozza a vér visszafolyását a szív felé. Ilyen ok a várandósság, sokaknak a babavárás közben jelentkeztek az első, azóta makacsul meglévő visszerei. Többek között ezért is ajánlott a terhességi táppénz igénybevétele a 32-34. hetet követően még akkor is, ha a kismama kitűnően érzi magát. Visszerességet okozhat az elhízás is, a zsírpárnák ugyanis egyszerűen összenyomják a hasüreg vénáit, amitől még jobban megnő a lábakra terhelődő nyomás. Alhasi daganat is okozhat visszerességet, ilyenkor viszonylag gyorsan és asszimmetrikusan jelennek meg a tágult erek, néha ez a betegség első jele.

A szívben minden összehúzódáskor vákuum keletkezik, a fellépő szívóhatás a vénás áramlás egyik legfontosabb tényezője. Szívbetegségekben csökken ez a hatás, emiatt az alsó testfélen felhalmozódik a víz. Mindennek a visszeresség csak az egyik, és sajnos nem is a legsúlyosabb részjelensége.

Mik a szövődményei?

A láb vénás rendszere igen összetett: a felületes, bőr alatti visszereken kívül a mélyben is húzódnak gyűjtőerek, a két rendszert pedig számos apró erecske köti össze. Visszérbetegség esetén a felszíni rendszer tágult vénáiban pang a vér, ezért megnő a mély vénákra jutó „forgalom”, emiatt ott is tágulat jöhet létre. A tágult vénákban lassul az áramlás, márpedig ha a vér nem folyik, egyből megalvad, azaz trombózis jön létre. A trombózis veszélyes betegség, egyrészt azért, mert az erek elzáródása tovább rontja a vénás keringést, másrészt azért, mert ha egy apró vérrög elszabadul, az a szíven keresztül a tüdőbe sodródhat. Ez a tüdőembólia, ami ma is életveszélyt jelent. A trombózisra a visszerességen kívül a dohányzás és a fogamzásgátlók szedése hajlamosít, ezeket tehát nem tanácsos egyszerre csinálni.

A rossz vénás keringés, a pangás miatt a láb szövetei állandó oxigénhiánnyal küzdenek. Ezt a legjobban a bőr sínyli meg, amely elvékonyodik, emiatt fertőzések, a legrosszabb esetben fekély alakul ki.

Hogyan lehet megelőzni?

A krónikus betegségekre általában jellemző, hogy a megelőzésnek több értelme van, mint ha megvárjuk a betegség kialakulását, és csak utána cselekszünk. Ennek ellenére az előrelátó gondolkodás nem jött igazán divatba, mintha furcsának számítana, ha valakinek már fiatalon eszébe jut, hogy öreg is lesz valamikor.

A visszeresség megelőzésének alapelveit felsorolni könnyű, csak betartani nehéz: testsúly-kontroll és rendszeres mozgás, főleg családi halmozódás esetén. A veszélyeztetettek rugalmas harisnyát (pólyát, fáslit) is viselhetnek, ez az eszköz éppen annyira szorítja a lábat, hogy ne fájjon, de a vénákat nem engedi kitágulni. Értelme csak rendszeres viselés esetén van, ám gyakran pont a nyári melegben nem hordjuk, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Amíg a nagy divatcégek nem építik be a rugalmas harisnyát a strandkollekció elemei közé, addig csak az érintettek öntudatosságában bízhatunk.

A megelőzéshez tartozik még a meleg fürdő kerülése, inkább a zuhanyzást válasszuk. A vénás torna is hatékony eszköz, ez tulajdonképpen nem más, mint a láb izmainak rendszeres, alapos áttornáztatása terhelés nélkül (azaz fekve). Ugyancsak a csökkent gravitációs terhelés miatt ajánljuk a biciklizést és az úszást, amíg a futás visszereseknek csak fáslival ajánlott.

Hogyan lehet kezelni?

Az első kérdés tulajdonképpen az, hogy mikor kezeljük a visszereket. Orvosi szempontból a maximum egy milliméter széles, gyakran csoportokban látható (seprűvénák) erek nem számítanak betegségnek, és ezekből nem is szokott nagyobb tágulat kialakulni. Szintén nem betegség, legfeljebb előjel a combhát, vádli néhány milliméteres visszere, ilyenkor a megelőzés eszközeit kell csak alkalmazni. Ha kétségeink vannak arról, hogy kórosak-e a visszereink, a legegyszerűbb, ha megnézzük a karunkat is, oda ugyanis nem terhel a gravitáció, tehát vénái is egészségesek. Fontos az analógiás gondolkodás: a lábfejet a kézfejjel, a lábszárat az alkarral, a combot a felkarral hasonlítsuk össze, és ha nem látunk tágabb ereket, aggódnunk is felesleges.

Kóros visszeresség esetén számos kezelési módszer ismeretes, de mindegyiknek a kompressziós kezelés, azaz a megelőzésnél már említett rugalmas fásli vagy harisnya alkalmazása az alapja. Műtét előtt és után, vagy gyógyszeres kezelés támogatására egyaránt fontos, az esetleg kialakult bőrelváltozások, fekélyek eredményes terápiájára pedig nincs is remény kompresszió nélkül.

A visszeresség azon területei közé tartozik az orvostudománynak, ahol a gyógynövények kivonatai az általánosan elfogadott gyógyszerek közé tartoznak. A vadgesztenyét évszázadok óta alkalmazzuk, manapság kenőcs és tea formájában (a gesztenye egyébként homeopátiás szernek számít, mert a szervezet ellenregulációs mechanizmusait ingerelve fejti ki hatását). Emellett a sötét színű gyümölcsökben is található flavonoidokból készült gyógyszereket szoktuk használni krém és tabletta formájában is. A visszeresség fájdalmas következménye lehet a bőrpírral, duzzanattal járó felületes visszérgyulladás. Ennek megelőzésére és kezelésére is ajánlott a véralvadásgátló heparinból készült krém.

Az eszközös beavatkozások közé a műtét, a szkleroterápia és a lézeres kezelés tartoznak. Műtéttel a kifejezetten nagy, panaszokat is okozó visszereket távolítják el altatásban, vagy gerincérzéstelenítésben. A számos, apró sebzésből végzett beavatkozás után a gyógyulási idő viszonylag rövid, de sokáig kell rugalmas pólyát viselni és tornát végezni, a sebek pedig csak hónapok múlva gyógyulnak meg teljesen. A kisebb, néhány milliméter vastag erek kezelésére a szkleroterápia (injekciós kezelésnek is hívják) is alkalmas, ennek során olyan anyagot fecskendeznek az erekbe, amitől azok elzáródnak, így nem tágulnak tovább. A gyógyulás gyors. Még kíméletesebb, de csak a legkisebb erek eltüntetésére alkalmas módszer a lézer, mely szintén az erek elzárásán alapul. Mivel az apró értágulatok orvosi szempontból nem kórosak, az utóbbi két módszert nem támogatja a társadalombiztosítás.

A visszér és a szépség

Minden történelmi korszakra jellemző a többé-kevésbé erős társadalmi elvárás az emberek külső megjelenésével kapcsolatban, legfeljebb az ideál változott. A szocializmus éveinek viszonylagos mértékletessége után ma újra kőkemény konvenciók képződésének lehetünk tanúi: tetőtől talpig megszabottak a kívánatos testi paraméterek, főleg a nők számára. A hajkorpa, a hónaljszőr és a narancsbőr mellett a visszér is a tabu jelenségek közé számít, ami annyiban indokoltabb a többinél, hogy olykor panaszt, előrehaladott esetben súlyos szövődményt is okoz. Kezelését tehát időben meg kell kezdeni, ám az ártalmatlan erecskék feletti aggodalmaskodás felesleges.