mínuszszor mínusz az plusz

Szürkehályog műtét előtt azzal fordult háziorvosához a jó általános állapotú, panaszmentes idősödő úr, hogy a szükséges vérvételt végezze el. Másnapra jött meg az eredmény, az ismerten cukorbeteg férfi vércukorszintje 11,5 mmol/l volt. Ez magasabb a normálisnál, a szemészek nem is szeretnek 10 felett operálni, de bőven nem veszélyes a dolog, be kell állítani a kezelést és kész. A háziorvos azonban a leletre pillantva sürgősséggel, tehát aznap este kórházba utalta a beteget, "szénhidrát-háztartás rendezése céljából".

A cukorbetegség kezelése alapvető háziorvosi feladat. Aki egy ilyen minimális eltérés megoldását nem tudja felvállalni, az nem orvos, hanem valami más. De ha mégsem volt rá ideje/kedve, akkor is ott van a területi diabetológiai szakrendelés. Vagy ha mindenáron úgy ítélte meg, hogy kórházi kezelésre van szükség (amit ebben az esetben nehéz indokolni; kórházba annak kell mennie, akinek folyamatos orvosi felügyeletre, vagy ápolásra van szükséges), akkor sem sürgősséggel utaljuk azt a pácienst, akinek nincs sürgős baja, hanem felemeljük a telefont, és megkérdezzük a kollégákat, hogy mikor van szabad kapacitásuk.

A beteg tehát ilyen körülmények között érkezett este 9-kor a belgyógyászati osztályra, ahol egy perc alatt kiderült, hogy pitvarfibrilláció nevű szívritmuszavara van, mely trombózis, agyembólia veszélyével fenyeget, feltétlenül kórházi kezelésre van szüksége. (Erre persze rájött volna a háziorvos is, ha veszi a fáradtságot, és megnézi a pulzusát.) Ennek fényében a sürgős beutalás indokoltnak bizonyult.