M.

M. évtizedekig Moszkvában dolgozott, üzletemberként. Egy éve nincs munkája, úgyhogy nem fényes a hangulata, de van egy jó cinikus stílusa, ami miatt nagyon kedveljük. Ma megkérdezte, hogy milyen Magyarországon orvosnak lenni (ezt elég ritkán kérdezik meg). Mondtam, hogy én nem tudok a többiek nevében beszélni, de én szeretem. Nincs olyan ismerősöm, akinek irigyelném a munkáját. Persze van egy-két kedvezőtlen paraméter, de én jól érzem itt magam, a saját főnököm vagyok, viszonylag nagy a szabadságom. A munka egyrészt hasznos, másrészt rendkívül érdekes, minden probléma más, szóval nekem ez jó, egyelőre nem megyek sehova, nem úgy, mint M., aki már megint megy vissza Oroszországba, ahol még mindig a legjobban ismeri ki magát, ott próbál találni valamit.