Lisztérzékenység

 Amit a lisztérzékenységről feltétlenül tudni kell

A lisztérzékenység a kiismerhetetlen betegségek közé tartozik. Az már eleve gyanús, hogy milyen sok neve van: a cöliákia, a glutén-szenzitív enteropátia (GSE), és a sprue terminusok mind ugyanezt a kórságot jelölik. Tünetei szerteágazóak, nehezen beazonosíthatóak lehetnek, emiatt a népesség érintett 1 % (!)-a közül csak minden tizedik (!) tudja, hogy beteg. Ráadásul a betegség kezelése is eltér a szokásostól: a gyógyszerek fabatkát sem érnek, ám megfelelő diétával jól karban tartható a páciens egészsége. 

A lisztérzékenység biológiája

A kalászos gabonafélék, azaz a búza, az árpa, a rozs, a zab és a tönköly tartalmaznak egy glutén nevű fehérjét, melynek emésztését a vékonybél hámsejtjeiben a transzglutamináz nevű enzim végzi. Lisztérzékenység esetén a glutén és az enzim kapcsolódásakor olyan komplex jön létre, melyet a szervezet idegenként ismer fel, és immunválasz indul be. A gyulladás hatására ártatlan polgári áldozatként elpusztulnak a vékonybél hámsejtjei is, ami emésztési és felszívódási zavarhoz vezethet.  

Mindebben öröklött és szerzett tényezők játszanak szerepet. A legtöbb cöliákiásnak van szintén beteg rokona, és öröklődési hajlamra utal az a tény is, hogy Fekete-Afrikában és Japánban ismeretlen ez a betegség. Emellett egyes környezeti tényezők is szerepet játszanak, amit az is bizonyít, hogy a betegek aránya nő (a kizárólag a géneken múló tulajdonságok aránya változatlan). Hogy miért, azt jelenleg nem tudjuk, eddig egyes vírusokat hoztak rossz hírbe a tudósok. 

A lisztérzékenység az allergiás és az autoimmun betegségekre is hasonlít, mivel az immunválaszt egy idegen (a glutén) és egy saját (a transzglutamináz) fehérje együttesen indítják be. 

A vékonybél jelentősége

Az emésztőcsatornában a gyomor után következő, 3-5 méter hosszú kanyargós bélszakaszban zajlik az elfogyasztott táplálék alkotóelemekre való bontása. Az emésztőenzimeket a hasnyálmirigy és maga a bélfal termeli. Az alapanyagok felszívása is itt történik, a vastagbélből már csak víz, meg egyes ionok szívódnak fel. Fontos tudni, hogy amíg a fő tápanyagok (cukrok, zsírok, aminosavak) a vékonybél teljes hosszában bejuthatnak a véráramba, addig a nyomelemek, vitaminok gyakran egy-egy rövidebb, meghatározott szakaszon szívódnak fel.  

A lisztérzékenység tünetei 

A klasszikus cöliákia csecsemőkorban kezdődik, amikor a kicsi elkezd lisztes ételeket fogyasztani. Súlyosabb esetben hasmenés, nagy mennyiségű világos-bűzös széklet, fájdalmak jelentkezhetnek, de gyakran a növekedés lassulása az egyetlen jel. A huszadik század második felében a fejlett országokban a szoptatási kedv drámaian csökkent, liszt-alapú tápszereket adtak, emiatt a betegség kezdete egyre fiatalabb korra tolódott. Az alig néhány hónapos csecsemőket igen megviseli a gyulladás és a felszívódási zavar, aminek olykor tragikus következményei vannak. Szerencsére manapság a szoptatás újbóli térnyerését látjuk a mesterséges táplálással szemben. 

A lisztérzékenység későbbi életkorban is kezdődhet. Ahogy a parlagfű- vagy a fémallergia is kialakulhat bármelyik életkorban, úgy az is elképzelhető, hogy a szervezet egy ideig tolerálja a glutént, aztán már nem.

A glutén által kiváltott gyulladás legfontosabb következménye a vékonybélbolyhok pusztulása. Emiatt kevesebb emésztőenzim termelődik és a felszívódás is csökken. Alultápláltság az olyan súlyos formákban alakul ki, amikor a teljes vékonybélszakasz pusztulása miatt már az alapvető tápanyagok sem szívódnak fel megfelelő mértékben. Enyhébb esetben csak kisebb szakaszokon pusztulnak el a bolyhok, emiatt a fő tápanyagokban nem lesz hiány, talán hasmenés sem alakul ki, de egyes vitaminok, nyomelemek felszívódása károsodhat. A lehetséges következmények sokfélék: vérszegénység, hajhullás, száraz bőr, fáradékonyság, fertőzési hajlam, menstruációs zavar, vetélés. Jellegzetes tünet lehet a bőr szimmetrikus, gyakran hólyagos gyulladása, az ún. dermatitis herpetiformis.

Elhanyagolt esetekben (ne feledjük, a betegek többsége ilyen) krónikus hiánybetegségek, például csontritkulás alakulhatnak ki. A károsodott bélfal mentén tejcukor- és szójaintolerancia jelenhet meg. Az elhúzódó gyulladás akár rosszindulatú lymphoma képződésébe is torkollhat.  

Csak a diéta segít

Mivel gyulladásos betegségről van szó, elvileg gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel is meg lehetne próbálni a kezelést, de az a tapasztalat, hogy ez nem vezet eredményre. A tudomány mai állása szerint csak a glutén teljes, gyakran élethosszig szükséges kiküszöbölése által érhető el tünetmentesség. A feladat korántsem egyszerű, de nemcsak a kukoricás pékáruk hozzáférhetetlensége miatt, hanem azért is, mert az élelmiszeripar gyakran ugyanazon a gyártósoron állítja elő a különböző termékeket, ezért nyomokban csaknem minden élelmiszer tartalmaz glutént. Emiatt a cöliákiás betegek rendkívül fáradtságos módon tudják csak beszerezni a harapnivalót, az összetevőket böngészve órákig szöszmötölnek a boltban, vagy az alapanyagok megvásárlása után otthon maguk sütnek kenyeret, tésztát, mindent. Létezik ugyan garantáltan gluténmentes termékeket gyártó vállalat, ám ezek az ételek drágák. A nehézségek, valamint a kukoricaliszt szokatlan íze miatt az első hónapokban nagyon nehéz tartani a diétát, ám visszaeséskor a tünetek kiújulásával kell számolni. (Paradox módon éppen a súlyosabb betegek járnak jobban, hiszen nekik a fájdalmaktól, görcsös hasmenéstől félve eszükbe sem jut visszatérni a gluténtartalmú ételekhez. Ám akiknek egy kis hígabb székleten, puffadáson kívül semmi bajuk sincs, inkább nem küzdenek a napi betevő megszerzéséért, így jobban ki vannak téve a hosszútávú szövődmények veszélyének.)

Jogi anomáliák

Mint említettük, teljes tünetmentesség érhető el akkor, de csak akkor, ha a páciens szigorú gluténmentes diétát tart. Sajnos társadalmunkban a lisztérzékenyeknek hátrányos megkülönböztetésben van részük. A diétás étkezés a speciális, kis mennyiségben előállított alapanyagok miatt akár a normál költségek tízszeresébe is kerülhet. Emellett a cöliákiások naponta gyakran 3-4 órát fordítanak ételeik előállítására (a kukoricakenyér éppen a glutén hiánya miatt lassan áll össze, lassabban kel és lassabban is sül). Mivel szigorú diétára van szükség, a közétkeztetésben nem vehetnek részt, étterembe nem járhatnak, a barátok főztjéből nem ehetnek, karácsonykor, születésnapon sem, hacsak az illető nem gluténmentes alapanyagokból dolgozott. A cöliákiás gyerek csak speciális óvodába, iskolába járhat, amiből alig van néhány az országban.

Mindezen hátrányokat az állam alig ellensúlyozza. A beteg gyerekek után emelt családi pótlék jár ugyan, de csak a 18. születésnapig. Mivel az egészségbiztosítás diétás kezelést nem finanszíroz, a lisztérzékenyek a többi krónikus betegségben szenvedőkkel szemben nem kapnak ilyen támogatást.

2006. elején az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa alkotmányos aggályokat vetett fel a cöliákiások és az egészségesek, a cöliákiások és a más krónikus betegségben szenvedők, valamint a 18 év alatti és a 18 év feletti cöliákiások közti esélyegyenlőtlenség miatt. Felszólítása ellenére az érintett minisztériumok mindeddig nem dolgoztak ki kompenzációt.

A fogyásról, hasmenésről, diffúz testi tünetekről a pácienseknek általában a rák jut az eszébe. Ezek után nagy megkönnyebbüléssel szokták nyugtázni, ha kiderül, hogy csak lisztérzékenységben szenvednek. És bár a daganatos betegekével tényleg nem hasonlítható össze, a cöliákiások kálváriája sem egyszerű történet.

2007. június