Dr. Eörsi Dániel blogja

Én is nyilatkoztam az [origo]-nak abba a cikkbe, ami a tapasztalatlanul is ügyeletet vállaló fiatalokról szól, meg lehet nézni:

http://www.origo.hu/itthon/20120517-rezidensek-es-haziorvosok-tapasztala...

Pácienseink megszólítása gyakran kényes kérdés, például van egy 88 éves Vanda, aki fel van háborodva, ha Vanda nénizzük, mert nem olyan öreg ő.
Külön nehézség, ha valaki a férje nevét viseli, például gazdasági miniszterünk, Németh Lászlóné esetében nem is lehet tudni, hogy mi a keresztneve. Persze az orvos látja a leánykori nevét is, de annak külön utána kell nézni, könnyen elfelejti az ember, és akkor marad a Némethné, meg Németh néni, meg ehhez hasonlók.

A rokkantigazolványhoz szükséges orvosi igazolást korábban mi, háziorvosok írtuk. Az ehhez szükséges nyomtatványt mindenki 7pontosnak hívta, mert mindegy volt, mit írunk rá, csak az volt a lényeg, hogy a mozgáskorlátozottság becslésére szolgáló pontrendszerből legalább hét pont jöjjön ki. Akinek volt annyi, az kapott kártyát. Sajnos a háziorvos kollégák így aztán tömegével állították ki az igazolásokat, főleg, hogy a betegek is tudták, 7 pontnak kell lennie rajta.

Az Uralt kifejteném bővebben.

Egyébként ez a sok panasz, sérelem amit leírok, és amit minden más orvosi fórumon is írnak, mondanak, sírnak, szóval mindez a páciensek maximum 10%-a miatt van, a 90% teljesen normális. Ez minden társadalmi rétegen belül így oszlik meg, az egyetemi tanárok között pont úgy, mint a szakadt csövesek között. Csak maga a probléma más, az első esetben a tumormarkerekkel bajlódunk, a másodikban meg, hogy ingyenesítsem már a gyógyszereket, és hogy miért nem.

Egyébként az előző bejegyzésben említett két példa saját eset. A srác valóban hajnali fél kettőkor jött, éppen lefeküdtünk aludni, álmosan előtotyogtam, megkérdeztem, mi van, hát hogy fáj a gyomra, kérdem, mióta, hát legalább egy éve. Vicccel? Nem, tényleg fáj.
Két hét múlva megint ügyeltem, megint hívnak éjszaka, megint ott áll ugyanaz a srác, de most nem neki van baja, hanem a barátnőjének van arcüreggyulladása, három hete panaszos.

Az Orvosi Kamara lapja beszámol az OECD 2012-es országtanulmányáról, melynek egyik kiemelt fejezete az egészségügy értékelése.
A szokásos kritikák (forráshiány, egyenlőtlen területi megoszlások, hálapénz) mellett van számomra pár újdonság is a szövegben.

W. 38 éves rövid hajú lány. Másfél éve absztinens, előtte 20 évig sok alkoholt és nyugtatót fogyasztott. Ebben partner volt a férje - a leszokás szükséges velejárója volt a válás.

Kérdezem, hogy hogyan jött le. Hát volt egy pár programban, addiktológia, anonim alkoholisták, de ez csak a forma, nem a lényeg. Mert mi a lényeg? Hát az Istennel való kapcsolat a lényeg.
Egyébként azóta is függő, bármire rá tud pörögni, nem tudja a mértéket. Beindul a spirál naponta többször is, elsötétül a külvilág, csak az az egy dolog van. És akkor hogyan tud kilépni? Istennel.

Nyilván az látszik az összes bejegyzésemből, hogy mennyire elegem van. Persze nincs ennyire elegem, sőt, egyáltalán nincs, szeretem a munkámat, értelmes dolgot csinálok, minden nap tanulok valami újat, az időm jelentős részét én osztom be, szóval jó itt. A blogon ez mégsem jön át, mégis csak arról tudok írni, hogy mennyire elegem van, és ebből elegem van; elegem van, hogy elegem van.

A defenzív medicina azt jelenti, hogy az elsődleges szempont az ellátás során az, hogy ne lehessen belekötni abba, ami le van írva. Tehát sokkal fontosabb, hogy a papír rendben legyen, mint az, hogy a páciens rendben legyen.